Nyári gyerekek, nyári szülők
Ha arra gondolok, mennyire szabadon teltek a nyári szünidő napjai az én gyerekkoromban, több okból is összeszorul a szívem. Először azért, mert olyan megengedő szabadságban, amiben én töltöttem a nyaraim legnagyobb részét, az unokáimnak már aligha lesz része. Másodszor azért, mert tudom, ma milyen családi, baráti, szomszédok közötti összefogás és szervezés kell ahhoz, hogy egy gyerek egyáltalán felügyeletet kapjon az óvodai, iskolai szünetek idejére. Végül pedig azért, mert a nyár minden híresztelés ellenére nem csak a gyerekeké. Mindannyiunké.
Nyári élmények
Élményeket gyűjtsünk! szól a javaslat és ismerjük el, remekül hangzik! Igen, felelős szülőként mutassuk meg, milyen fontosak a jó élmények! Arra, hogy mennyire „tartalmassá” tesszük egy gyerek nyári szünetét, meglehetősen sokféle megközelítés létezik. De mielőtt nekilátunk megszervezni az élménydús nyaralást, üljünk le és csak pár percig gondolkozzunk: el tudjuk-e még képzelni felnőtt fejjel, mi az, ami az adott életkorban, gyerekfejjel, valóban élvezetes? Ha felidézem, nekem milyen élmények maradtak meg, akkor elsőnek az a sárból épített vár jelenik meg, amibe gondosan járatokat készítettem (igen, számtalanszor beomlott), az árkot vízzel töltöttem fel (igen, reggelre mindig elszivárgott) és őszintén hittem, hogy pár napot kell csak várnom, és beköltözik a béka. És nem is egy közbéka, hanem egyenesen a békakirály! Szinte láttam beugrálni az íves főbejáraton!
Aztán a zivatar, ami kint ért minket a kaszálón, ahová az egyikünk nagypapája vitt ki minket lovaskocsin, ahová a szénát behozni indult és mi, 8-10 éves gyerekek az utcából, öten felkéredzkedtünk. Rekkenő nyári nap volt, a lovak ballagtak, aztán villáztuk felnőttesen a szénát a kocsira, jó púposra – amit végül a lecsapó égszakadás és szél szerteszét fújt, velünk együtt. A nyári vihar, ahogy jött, úgy el is illant és csak az emléke (élménye!) maradt meg. Azt hiszem, ilyesféle programokat ma egy nyári tábor sem kínál.
Aztán meg a Dörmögő Dömötör, amit nagyapám könyvespolcán találtam, és ami egyáltalán nem hasonlított a számomra ismerős csíkos vagy pöttyös könyvekhez, meg az akkoriban jól ismert színes gyermekmagazinhoz… inkább egy izgalmas történet volt, kicsit ijesztő karakterekkel és rajzokkal. Nagymamám hasztalan próbált kihajtani az „egészséges levegőre”, én bizony bevackoltam a nagy könyvvel a sezlonra és elmerültem a Vaskapu számomra addig ismeretlen, századeleji világában, ahol még utazóládával indultak útnak a fapados járat kézipoggyásza helyett.
Fölnőttes nyár gyerekkel
A felnőtt pihenés során nem vágyunk hirtelen lecsapó viharokra és többnyire békákat sem csalogatunk a nyugágyunk mellé, bár legtöbben felnőttként is szívesen viszünk izgalmas olvasnivalót a szabadságra. Ha a tipikus pihenést kellene elképzelnünk, megjelenik előttünk a nyugodt olvasgatás az árnyékban, az ébresztőóra nélküli tovább alvás hétköznap is, az esti séta egy szép óvárosi részen, egy jó fogás egy kellemes helyi étteremben. Amit persze nem kell ötpercenként megszakítani a mit-csinálsz-azt-nem-szabad-ne-nyúlj-hozzá kűrrel, esetenként kiegészíteni némi nyáresti nem-hiszem-el-hogy-öt-percet-nem-tudsz-nyugton-maradni tirádával. Vagy némi bűntudattal letenni a tabletet a Mancs őrjárat egyik népszerű epizódjával…
Közös nyarunk
Másra vágyik a gyerek, a kamasz, a szülő. A nyaraláson is. A kicsik már hatkor fent kukorékolnak (és ezt a lendületet egészen éjfélig képesek megbízhatóan hozni) és néha úgy érezzük, mintha egy perc nyugodt magazinlapozgatás se jutna anyának, vagy önfeledt pecázás a stégen apának. Ellenben a kamaszok 11 előtt nem fogadóképesek (biztos gyermektelen volt, aki a szállodákban a reggelit 7-10közé tervezte…), és jobban örülnek, ha az esti program is a szülőktől mentesen telhet. Még az is lehet, hogy ez a program akár otthon is gond nélkül végrehajtható lenne… Okos szülő nem teszi fel a „de-akkor-miért-jöttünk” kérdést a szálláson filmet néző kamasznak.
Életkortól függetlenül jó, ha előre megbeszéljük, hogy nem mindig minden lesz pont úgy, ahogy éppen jól esne, de azt is, hogy az arányok igazságosan lesznek elosztva, és javaslom, hogy minden napra mindenki kívánhasson magának egy kedves programot. Legyen az akár a szobában heverés, telefonpöckölgetéssel súlyosbítva a festői Leggiadoro középkori városrészének legjobb fekvésű szállásán, vagy épp egy hangyaboly elmélyült figyelése és fűszállal piszkálása, miközben épp lemaradunk az égszínkék Trettalatto tavat átszelő sétahajóról. A lényeg, hogy ne valami teljesítménytúrának hasson a nyaralás, hanem valóban a kikapcsolódás, a szabadon tervezhetőség, a késés lehetőségének üdítő mámora. Ha nem most, akkor MAÑANA.
Kierkegaard nyaral
Nincs két egyforma nyár. Nincs két egyforma vakáció. Ami tavaly mindenkinek bejött, lehet, hogy idén már senkinek nem esik jól. Visszagondolva a legjobb családi nyaralásaink azok voltak, amikor egy nagy házban töltöttünk közösen egy hetet, ahol minden napra jutott mindenkinek saját program, és kétnaponta szerveztünk egy-egy közös programot is. Vagy nem. Minden reggel staféta volt a reggelizőasztalnál: apukám nyitotta a sort, aztán csatlakoztak a kisebbek, a szülők olyan kilenc körül álltak sorban a kávéfőző mellett, a kamaszok sokszor csak dél körül kerültek elő. Valahogy mindig érkezett valamelyik korosztályhoz vendég, az egész egy kavalkád volt, ahol csak az volt a szabály, hogy vacsorázni együtt fogunk. Az egyik közös nyaralás olimpiai évben volt, együtt szurkoltunk az úszóknak, a vízilabdás fiúknak. Arra már nem emlékszem, nyertek-e. De arra, ahogy ülünk a meleg nyári délutánon a tévé előtt és mindenki szorít a győzelemért és az esélyeket latolgatja: na azt az érzést bármikor fel tudom idézni.
A Csömöri úttól a Filatorigátig
Imádok otthon pihenni. A saját ágyamban aludni. Reggel nem elindulni, kávézni, olvasgatni. Meglepetésektől mentesen csak úgy ellenni. Nem mondom, hogy az összes szabadságomat így tölteném, de ha jut évente négy-öt nap otthoni nemdolgozás, azért nagyon hálás tudok lenni! Persze izgalmas az utazás is, előtte csomagolni, meg biztosítást kötni, meg menetrendeket egyeztetni, meg szállást foglalni, és büszkén mindent egy mappában eltenni. De én nagyon nagyra értékelem azt is, ha erre nem kell külön projektet szervezni, simán csak otthon maradok reggel, és kamaszokat megszégyenítően én reggelizek 11-kor (tökéletesen tudok a jól ismert tűzhelyemen szállodai szalonnát, tojást és grillezett paradicsomot meg cukkinit gyártani!). Szerencsés vagyok, mert egy olyan fővárosban élek, ahol számtalan városi sétára regisztrálhatok, így, ha épp kedvem tartja, a városnézés sem marad el. Nem kell tömbösítve mosnom utazás előtt és után.
A nyár a feltöltődés ideje, akár a kalandok szerelmesi vagyunk, akár a csendes elvonulásokat keressük. Kicsikkel, nagyobbakkal, egyedül, családdal vagy barátokkal: a nyárban az a jó, hogy nincs kötelező elem. Hogy az idő jelentősége kicsit elvész, hogy nem kell pontosan odaérni meg pont azt csinálni, amit tegnap elterveztünk. Lehetnek ötleteink és lehetünk unalmasak is. A nyár pazarló gazdagsága mindenkinek kínál valamit, amiből muníciót szerezhetünk a következő időszakra: fesztivált, koncertet, hűvös erdőt, hullámzó tavat, ízes gyümölcsöt, csillagos égboltot. Éljünk vele!