Ha sikeresen vettük az akadályokat az első és második körös interjúkon, előfordulhat, hogy egy komplexebb kiválasztási folyamatban további megmérettetések várnak ránk. Most két speciális interjúformát vizsgálunk: az értékelő központot és a stresszinterjút. Milyen helyzetekre számíthatunk jelöltként? Hogyan készüljünk fel, hogy meggyőzően szerepeljünk?
Értékelő központ, AC (Assessment Center)
Manapság ritkábban találkozni ezzel a kiválasztási formával, de magasabb pozíciókra történő kiválasztásnál még ma is alkalmazzák az értékelő központokat, AC-ket. Ezek hosszabb, több órás, de akár egy teljes napot is igénybe vevő alkalmak, amikor a jelöltek képességeit, készségeit különböző gyakorlatokban és szituációkban figyelik és viselkedésüket, teljesítményüket értékelik.
Az AC elemei többfélék lehetnek, előfordulhatnak csoportos gyakorlatok, szerepjátékok, prezentációs feladatok de a jelöltekkel felvehetnek különféle (elsősorban pszichometriai) teszteket is.
Mivel a gyakorlatokat, feladatokat legtöbbször csak az AC kezdetén ismertetik, egy ilyen alkalomra általánosan érdemes készülni. Igyekezzünk kipihenten érkezni, mert egy hosszabb, koncentrációt igénylő feladatsor vár ránk. A nap során igyunk eleget, és legyen nálunk egyszerűen elfogyasztható étel is.
A legtöbb feladatban vizsgálják a priorizálási technikát, így jó, ha előre felkészülünk, milyen módszert, módszereket fogunk alkalmazni. A leggyakrabban használt Eisenhower mátrix vagy Pareto elv egyszerűen megjegyezhető, felidézhető és alkalmazható. Az AC során nem csak a feladatok elvégzésének sorrendjét kell jól felállítani, de a megoldásra szánt időt is optimalizálni kell majd. Jó, ha rendelkezünk néhány, számunkra bevált időgazdálkodási technikával, amelyek segítenek hatékonyan elvégezni a feladatokat. Mindenkinek más időegységekben kényelmes dolgozni, gondoljuk át, milyen stratégiát használunk, ha sürgős, rövid idő alatt megoldandó feladatot kapunk, és mit akkor, ha egy hosszabb lélegzetvételű projektet osztanak ránk. Jól jöhet, ha van nálunk (rajtunk) karóra! Ez segíthet az adott feladatra szánt idő beosztásában akkor is, ha más segédeszközt (pl. mobiltelefon) nem tudunk használni. A szövegértés kulcsfontosságú. A feladat (feladatok) értelmezésénél a lényeget saját szavainkkal is fogalmazzuk meg, utána ellenőrizzük még egyszer, hogy valóban ezt kéri-e a leírás. Ha megvan a cél, már csak arra koncentráljunk és kezdjük el a kidolgozást! Mint mindenben, a vázlat, a terv segít abban, hogy az egymást követő lépéseket definiáljuk. Minden lépésre, részfeladatra becsüljünk valamennyi időt, és számoljuk ki, kivitelezhető-e az egész terv az adott idő alatt? Ha nem, egyszerűsítünk, és mindig hagyjunk némi pufferidőt is, amit ellenőrzésre, javításra, átnézésre fordítható.
Ha a feladat valamiféle csoportos szereplés, akkor a kommunikációs technikáinkat kell csatasorba állítani. Legnagyobb segítőnk az aktív figyelem (hallgatás): figyeljük a többieket, a jó ötleteket és gondolatokat jegyezzük fel és építsük be saját megoldásainkba. A figyelem egyben segít minket abban, hogy a csoport beszélgetése egyensúlyban maradjon, ne legyünk se túl csendesek, de ne is uraljuk a közös teret. Amikor beszélünk, igyekezzünk érthetően és tisztán fogalmazni, a magabiztosság megtartásával. Ha valamiben nem értünk egyet a csapattagokkal, érdemes konszenzusos megoldásra törekedni. Ha szükséges, akár konfliktuskezelési technikákat is bevethetünk. Ha van gyakorlatunk az asszertív kommunikációban, annak alkalmazása remek segítség lehet ilyenkor, de az egyszerű, nyugodt, megoldáskereső párbeszéd is célravezető. Igyekezzünk pozitívak és empatikusak maradni.
Részvétel stresszinterjún
Gyakorlatom során csak néhány alkalommal kellett ilyen helyzetet teremteni, és bátran állíthatom, ez mind az interjúztatónak, mind a jelöltnek kihívás. A stresszinterjúk célja annak felmérése, hogyan teljesít a jelölt nyomás alatt. Jellegénél fogva ezt az interjúfajtát nem jelentik be előre. Ha gyanús, hogy az interjúztató szokatlanul provokatív kérdéseket tesz fel, különösen nehéz feladatot ad, vagy indokolatlanul kevés időt biztosít a megoldásra, ha gyors egymásutánban kérdez vagy félbeszakít minket, akkor valószínűleg a cél a kellemetlen helyzet megteremtése. Ha ezt felismertük, az már fél siker. Figyeljük a légzésünket, törekedjünk arra, hogy egyenletes maradjon. A válaszaink legyenek tömörek, rövidek, kerüljük az összetett mondatokat, az indirekt fogalmazásmódot. Magyarázkodni nem kell, de válaszaink legyenek logikusak és érveljünk bátran! Ilyenkor legjobb az ok-okozati és a konkrét példákkal, történetekkel történő érvelés. Ha olyan kérdést kapunk, aminek nincs megoldása az adott helyzetben (mert például szükséges lenne hozzá további információ), akkor csak a megoldás tervezett lépéseit vázoljuk fel.
A legkellemetlenebb(nek látszó…) interjúpartnerrel szemben is tartsuk meg szakmaiságunkat és udvariasságunkat és minden esetben maradjunk megoldásfókuszúak.
Októberi útravaló
Legyen szó bármelyik interjúról is, a sikerhez elengedhetetlen a felkészülés, a tudatosság és az önismeret mellett a hatékony kommunikáció. Ezek az eszközök nem csak az interjúhelyzetekben jelentenek támaszt és biztonságot, de a napi munka során is profitálhatunk abból, ha időt szánunk saját magunk és készségeink megismerésére, és megtanuljuk, hogyan mutassuk meg azokat másoknak. Érdemes néhány technikát kiválasztani, kipróbálni, és amelyik a leginkább beválik, azt gyakorlattá fejleszteni. Így megfelelő eszközkészlet áll majd rendelkezésünkre akár a napi munkahelyi rutin, akár az időről-időre előforduló állásinterjúk sikeres teljesítéséhez.