Sikerrel túljutottunk az interjúkon és minden részletben megegyeztünk leendő munkáltatónkkal. A váltáshoz azonban szükséges még egy fontos lépés, amit legtöbben nem könnyű szívvel tesznek meg: be kell jelenteni kollégáinknak, felettesünknek, hogy kilépünk a csapatból.
Pontosan emlékszem, hogy mondtam fel életem első munkahelyén. Azt hiszem, tényleg mindenben kimerítettem a „kezdő” fogalmát. Egyrészt a tanszék fejléces papírján írtam meg a felmondásomat, mert úgy éreztem, az komolyabbnak hat. Másrészt beleírtam, hogy „rendkívüli felmondással” távozom, szintén azért, mert úgy éreztem, ez hangsúlyosabb. Majd elhelyeztem a papírt a belső levelezésre használt „pigeon box”-ban a vezetőm nevéhez. Amit aztán a titkárnője vett ki.
Nem veszem végig, hány ponton szúrtam el ezt a felmondást. A főnököm nyilván a szívéhez kapott, hogy felmondásom miért „rendkívüli”. A fejléces papírt már nem is említem. De legalább szabályosan, írásban történt a felmondás. Szerencsémre, mint az együtt töltött három év alatt sokszor, a több évtizedes korkülönbség ezúttal is segített. Nekem mindenképpen! Miután személyesen leültünk az irodájában, a főnököm bölcsen elmagyarázta, mi a különbség a rendes és a rendkívüli felmondás között, majd megkérdezte, hogy valójában melyik mellett döntenék. Kicsit szégyenkezve, de beláttam, hogy a szerződésem szerinti 30 nap pont jó lesz.
Szeretem a munkahelyem
Az ominózus főnöki beszélgetés előtt azonban még egy érzelmileg sokkal megrázóbb találkozás is várt rám. El kellett mondanom a közvetlen munkahelyi feletteseimnek, hogy hamarosan elhagyom azt a kis csapatot, amit éveken keresztül nagy harmóniában és egyetértésben alkottunk. S mindezt pénzért teszem.
Ha valaha szakítottál már, vagy szakítottak veled, tudod, hogy egy alapjaiban jó munkahely elhagyásakor hasonló érzések kavarognak a felekben egy-egy munkahelyi felmondás során is. Fáj az elválás, annak is, aki távozik, annak is, aki marad. Másképp mentek be a felmondást követő nap reggelén. Ez természetes, hiszen akárhogy is vesszük, megrendül a bizalom, átalakulnak a hangsúlyok, más lesz a felelősség is.
Mit tanultam az első felmondásomból?
Szinte minden lényegeset megtanulhattam ennél az első felmondásnál (ugye igaz, hogy sosem felejtjük el az elsőt?). Többször is váltottam munkahelyet az elmúlt sok évtized alatt, voltak jobb és rosszabb búcsúk, de azt a muníciót, amit az első munkahelyemen kaptam, igazán haszonnal alkalmazhattam később. Az én javaslataim a következők.
Olvasd át a munkaszerződésed!
Míg belépéskor a fizetési és egyéb bérelemek kapják a legnagyobb figyelmet, sokszor átsiklunk az akkor még irreleváns, hangsúlytalanabbnak érzett részeken. Ilyen lehet a felmondás rész is. Ha pályázni kezdünk, érdemes ezt a részt ismét átolvasni, hiszen egy alapos interjún bizonyára elhangzik a „mennyi a felmondási ideje” kérdés is. Hány nap, milyen feltételek, van-e bármilyen versenytilalmi rész és az pontosan mit jelent ránk nézve? Ha valahol bizonytalanok vagyunk, pontosan mit jelentenek a szerződés paragrafusai, nézzünk jobban utána a munka törvénykönyvében is, vagy kérjünk szakértői segítséget.
Közöld személyesen!
Lehet, hogy nehezebbnek tűnik, de sokkal jobb megoldás, ha a felmondásunkat elsőként szóban közöljük (és a leírt felmondásunkat a megbeszélés végén adjuk át). Az időzítés is lényeges, hagyjunk elegendő időt arra, hogy tényleg átbeszélhessük a helyzetet. Gondoljunk arra is, hogy a fogadó fél nem ezt forgatja a szívében már napok óta, tehát őt valószínűleg meglepetésként éri. Az is jó megoldás, ha maga a bejelentés nem tart hosszan, de a felek megállapodnak egy későbbi időpontban, amikor a helyzetet alapos megbeszélhetik és előkészíthetik a kilépést.
Felmondólevél
Írjuk meg a felmondólevelet. Munkavállalóként nem kell különösebben cifrázni, ebben csupán a tényeket rögzítsük: alulírott ezzel és ezzel a nappal ilyen és ilyen munkakörömben felmondok. Ha határozatlan idejű a munkaszerződésünk, nem kell indoklást megfogalmazni. Határozott idejű szerződésnél ez bonyolultabb, de ez legyen a munkajogi szakértők asztala. Részemről azt tudom javasolni, amit a filmekben oly hatásosan javasolnak: mondjuk az igazat, a színtiszta igazat és csakis az igazat. Hozzáfűzöm: udvariasan és kulturáltan.
Feladatok összegyűjtése
Bár mindenkinek van munkaköri leírása, de az informális munkakörök ennél is fontosabbak. Vegyük számba, milyen feladatokban veszünk részt, készítsük el a „valódi” listánkat. Mit csinálunk napi, heti havi szinten? Kikkel állunk kapcsolatban, mi az ő elérhetőségük? Kezelünk-e olyan rendszereket, ahol a hozzáférés speciális, esetleg csak mi dolgozunk benne? Egy ilyen feladatsor előkészítése nem csak a főnökünknek segít, de a velünk együtt dolgozó munkatársakkal is könnyebb megbeszélni ezek mentén, hogy pontosan mire érdemes majd figyelni az átadás-átvételnél.
Az én aduászom: a közös megegyezés
Munkámból kifolyólag számtalan jelölt felmondásának előkészítésében veszek részt. A kiválasztási folyamathoz az ajánlatadásnál egy számomra „láthatatlan” harmadik fél is kapcsolódik: a jelenlegi munkáltató vagy munkahelyi vezető. Ha érdekellentét alakul ki a jelenlegi és jövőbeni munkaáltató között, akkor mindenki a „közös pontra”, a munkavállalóra igyekszik hatással lenni. Érdemes erre is felkészülni.
Akár arról van szó, hogy hány napot dolgozunk még a jelenlegi munkahelyünkön, akár arról, hogyan reagáljunk, ha fizetései vagy egyéb juttatást ígérő ellenajánlattal megpróbálnak bennünket eltéríteni a felmondástól. Ha már eldöntöttük, hogy megyünk (pláne, ha már ígéretet is tettünk a leendő munkáltatónál), akkor tartsuk magunkat az adott szóhoz. Megfogalmazhatjuk viszont azt a közös keretrendszert, amellyel megszűnik a munkaviszonyunk. Vállalhatunk 30 helyett 45 napos felmondási időt, ha úgy érezzük, ennyi kell az átadáshoz, de kérhetünk rövidebb időt is, ha valami miatt ez lényeges. Ha bérezési vagy egyéb juttatási elemet kínálnak maradásunkért cserébe, gondoljuk át, meddig lesz ennek hatása. Ha maradunk, majd két-három hónap múlva mégis elfogadunk egy másik ajánlatot, az biztosan nem a felhőtlen jövőbeli kapcsolatot támogatja.
A jó felmondás
Tekintsünk úgy a felmondás részleteinek megbeszélésére, mint egy tárgyalási folyamatra, ahol a cél egy őszinte, nyitott és a jövőben is működő kapcsolat megőrzése. Azt szoktam mondani, közösen szinte bármiben meg lehet egyezni (nyilván a jogszerűség szem előtt tartásával). Az egyik legfontosabb szempont, hogy őrizzük meg a jó viszonyt, a működő kapcsolatokat. Ha arra a kérdésre, hogy referenciaként megadnánk-e a jövőben főnökünket az a válaszunk, hogy igen, akkor valószínűleg jól kezeltük a felmondás nehéz időszakát.